-
AZ EMBERI SZABADSÁG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK
-
Személyi szabadság megsértése
Btk. 194. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) aljas indokból vagy célból,
c) a sértett sanyargatásával,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére,
e) fegyveresen,
f) felfegyverkezve,
g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy
h) hivatalos eljárás színlelésével követik
el.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.
Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bűncselekmény védett jogi tárgya a helyváltoztatás, a tartózkodási hely megváltoztatásának a szabadsága.
A cselekmény sértettje bárki lehet, akinek az elkövetést megelőzően cselekvési szabadsága volt. Annak, hogy ez milyen mértékben állt fenn, nincs jelentősége. Tehát súlyosan mozgáskorlátozott személy is lehet a bűncselekmény sértettje.
Ha az elkövetés hivatalos személyek ellen irányul, az egyéb körülmények függvényében más bűncselekmény merülhet fel (például hivatalos személy elleni erőszak).
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet. A hivatalos személy által jogszerű eljárásában történő személyi szabadságtól megfosztás – például őrizetbe vétel – nem minősül bűncselekménynek, az eljárás során történő jogszerűtlen korlátozó intézkedés más bűncselekmény megállapíthatóságát veti fel (például a jogellenes fogvatartásét.)
A bűncselekmény elkövetési magatartása
A bűncselekmény elkövetési magatartása a személyi szabadságtól megfosztás. Ez minden olyan aktív vagy passzív magatartást magába foglal, mely alkalmas arra, hogy a sértettet személyi szabadságától megfossza. Ez bármilyen rövid időre és bármilyen módon – például öngyilkossággal fenyegeti – történhet, kivéve ha a jogellenesség hiányzik. Így nincs bűncselekmény a szülői fegyelmezési jog gyakorlása körében történő szobafogság esetén.
A bűncselekmény a személyi szabadságtól történő – bármilyen rövid idejű – tényleges megfosztással válik befejezetté, bevégzetté pedig abban az esetben, ha a sértettet újra szabadon engedik. Ez azt jelenti, hogy az is büntethető e bűncselekmény elkövetőjeként, aki a tettes által bezárva tartott sértettet nem engedi ki, hanem annak további fogva tartásához segítséget nyújt.
A cselekmény csak szándékosan követhető el.
Súlyosabban minősülő esetek
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha
- tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
- aljas indokból vagy célból,
- a sértett sanyargatásával,
- védekezésre képtelen személy sérelmére,
- fegyveresen,
- felfegyverkezve,
- jelentős érdeksérelmet okozva, vagy
- hivatalos eljárás színlelésével követik el.
Még súlyosabban minősül a cselekmény abban az esetben, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére aljas indokból vagy célból, illetve a sértett sanyargatásával követik el a személyi szabadság megsértését.
Aljas indokból vagy célból elkövetett a cselekmény, ha erkölcsileg elvetendő, elítélendő. Ilyennek minősülhet, ha más bűncselekmény elkövetése érdekében – például a szexuális erőszak előkészületeként – követik el.
A sértett sanyargatásával követi el a bűncselekményt, aki a személyi szabadság megfosztásával kötelezően együtt járó testi és lelki szenvedésnél nagyobb gyötrelmet okoz, és ez az általános értékítélet szerint is elítélendő.
Védekezésre képtelen, aki külső okok miatt nem képes a vele szemben megnyilvánuló támadást kivédeni vagy elhárítani, mert például – ideiglenes jelleggel – bezárták vagy fogyatékossága folytán – állandó jelleggel – mozgásában korlátozott. Ezek a személyek észlelik, felismerik a bűncselekmény elkövetését, azonban – akarati képességük hiányában – nem képesek védekezni ellene.
Fegyveresen valósítja meg a bűncselekményt, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, illetve robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket (pl. detonátor) – akár használat nélkül is – tart magánál vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el.
Aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál, az felfegyverkezve valósítja meg a tényállást. Nincs szükség az eszköz tényleges használatára.
Az érdeksérelem a sértettet ért bármilyen – akár személyi, akár erkölcsi, akár anyagi jellegű – hátrányos következmény.
Hivatalos eljárás színlelésével valósul meg a cselekmény, ha az elkövető úgy tünteti fel a személyi szabadságtól való megfosztást, mintha állami vagy államigazgatási szerv szabályszerű eljárásának keretében – például rendőrként eljárva – foganatosítaná az intézkedést.
A bírói gyakorlatból
Az elkövetési módok különbözősége ellenére s a személyi szabadság megsértése elkövetési magatartásának objektíve alkalmasnak kell lenni arra, hogy mást a mozgási, a tartózkodási hely megválasztásának a lehetőségében akadályozzon vagy meggátoljon; úgyszintén amikor az elkövető a sértettet a járóbotja elvételével tette járóképtelenné [BH 1989.343.], továbbá amikor a sértett a helyiségbe önként ment be, de a későbbi eltávozási szándékának a megvalósításában az elkövető az ajtót rázárva gátolta meg a távozását [BH 1992.673.].
Nemcsak a csoportosan elkövetett rablás bűntette, hanem a személyi szabadság megsértésének társtettesként megvalósulása is megállapítandó, ha a vádlottak a rablás befejezése után a 13 éves sértettet összekötözött kézzel az ágyneműtartóba kényszerítik és az innen való menekülését úgy akadályozzák meg, hogy a fekvőhelyre különböző nehezékeket tesznek [BH 1994.65.].
A vádlottaknak az a magatartása, hogy az általuk napokig fogva tartott sértettet a lopás beismerése érdekében – életveszéllyel járó sérüléseket okozva – bántalmazzák, de a szabadon bocsátást feltételhez nem kötik, a társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettét, valamint társtettesként, a sértett sanyargatásával járó személyi szabadság megsértésének a bűntettét valósították meg. Magatartásuk azért nem minősül emberrablásként, mert a vádlottak kifejezett követelést – melynek teljesítésétől a sértett szabadon bocsátását tették volna függővé – sem a sértetthez, sem máshoz nem intéztek [BH 2003.442.].
(forrás: Magyar Büntetőjog I-IV. – új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2022. március 1., www.magyarorszag.hu)