Önbíráskodás

Az önbíráskodás lényege, hogy a cselekmény elkövetője jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének törvényes úton történő rendezését mellőzi. Valamint érdemes kiemelni, hogy önhatalmúlag gyakorol a sértettre bizonyos ráhatást. Ezáltal a sértettet tevésre, nem tevésre, vagy eltűrésre kötelezi. Ezt a ráhatást megvalósíthatja erőszakkal, fenyegetéssel, és kényszerítéssel is.

Míg az erőszak a sértett testének támadó jellegű érintését jelenti, a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, a kényszerítés esetében viszont az elkövető célja az, hogy e kényszer segítségével vagyoni igényét úgy érvényesítse, hogy a sértettet tevésre, nem tevésre vagy az igényérvényesítés eltűrésére kényszeríti.

Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, az az önbíráskodás bűncselekményét valósítja meg.

Az önbíráskodás a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények körében található. Az elkövető magatartásával ugyanis elsősorban a vagyoni viszonyok fennálló rendjét sérti.

Az önbíráskodás lényege abban ragadható meg, hogy a bűncselekmény elkövetője – bár általa jogi úton érvényesíthető lenne vagyoni jellegű követelése, ezt az utat félretéve – meg nem engedett eszközökkel szerez érvényt igényének.

Súlyosabban minősülő esetek

Súlyosabban minősül az önbíráskodás, ha azt fegyveresen, felfegyverkezve, csoportosan vagy védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.

A bűncselekmény sértettje, elkövetési magatartása

A bűncselekmény passzív alanya az a személy, aki ellen a kényszerítő magatartást alkalmazzák. Ebben a körben mindenkit véd a törvény. Vagyis nincsen annak jelentősége, hogy a sértettnek jogszerűen van-e a dolog a birtokában (például más személytől lopta).

A bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, amely erőszakkal vagy fenyegetéssel valósul meg.

Az erőszak fogalma

Az erőszak ez a bűncselekmény vonatkozásában is megegyezik az általános fogalommal, azaz a sértett testének támadó jellegű érintését öleli fel. Az új Btk. értelmező rendelkezései között szereplő – de már korábban is hatályos – szabály alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.

Abban az esetben, ha az erőszak dolog ellen irányul ugyan, de a dologról áttevődik a sértettre, megvalósul a bűncselekmény által megkívánt személy elleni erőszak.

Az erőszak tehát személy ellen kell irányuljon, így amennyiben az elkövető a passzív alany dolgának a megrongálásával próbálja őt tartozása visszafizetésére kényszeríteni, önbíráskodásért nem vonható felelősségre. Ekkor más bűncselekmény elkövetése merülhet fel, például a rongálásé.

A fenyegetés fogalma

A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ebben az esetben egyszerű fenyegetés is elegendő, azaz lehet közvetett is, és a sértett élete vagy testi épsége mellett bármilyen más dolgára is irányulhat.

Nem valósítja meg az önbíráskodást az elkövető, ha a sértett által bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel okozott kártérítési igény érvényesítése érdekében feljelentéssel fenyegetőzik.

A kényszerítő magatartás

A bűncselekmény során az elkövető célja az, hogy e kényszer által vagyoni igényét érvényesítse úgy, hogy a sértettet tevésre, nem tevésre vagy az igényérvényesítés eltűrésére kényszeríti – például ha az idős és mozgásképtelen sértettet akarata ellenére annak fiához költözteti át annak érdekében, hogy a sértettől korábban megvásárolt lakásba beköltözhessék (eltűrésre kényszerítés).

Az önbíráskodás a kényszerítő magatartás tanúsításával befejezetté csak akkor válik, ha a kényszerítő magatartás eredményes volt. Nem feltétel azonban, hogy a sértettnél bármilyen kár vagy anyagi hátrány bekövetkezzék.

A bűncselekmény célzata

Az elkövetési magatartás csak abban az esetben jelent önbíráskodást, ha jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése miatt történik. Nem követelmény, hogy az elkövető a saját igénye érdekében járjon el. Például: pénzbehajtók.

Feltételnek minősül, hogy vagyoni igény érvényesítése alapozza meg a magatartást, ha ugyanis az igény nem vagyoni jellegű, akkor e bűncselekmény nem valósulhat meg.

Az igény jogossága

Az igény jogos vagy jogosnak vélt jellege fontos összetevő, ugyanis annak jogtalansága esetén nem önbíráskodás, hanem más, súlyosabban megítélendő cselekmény állapítható meg. Ilyen például a zsarolás bűncselekménye.

Zsarolás esetén ugyanis az elkövető jogtalan haszonszerzés érdekében alkalmazza az önbíráskodásnak egyébként megfelelő magatartást.

A jogosság kérdésében való döntés a polgári jogi szerződésekre irányadó szabályok alapján történik. A követelés abban az esetben jogos, ha az a bíróság előtt érvényesíthető.

Különösen a fogadások, kártyaadósságok körében jelent ennek megítélése problémát. Többször előfordul, hogy az elkövető és a sértett fogadást köt, melyet a sértett elveszít. Utóbb azonban nem hajlandó tartozását a terheltnek megfizetni. A nyertes fél ilyen követeléssel a bírósághoz eredménnyel nem fordulhatna, így – elképzelésétől, jogérzetétől függetlenül – ez nem minősül jogos vagyoni igénynek. Ugyanakkor – a bírói gyakorlat értelmében – a “jogosnak vélt” igény kategóriájába sorolható.

Jogosnak vélt a követelés, ha az igény valamely oknál fogva már nem érvényesíthető a bíróság előtt, például elévülés vagy valamely egyéb jogi aktus hiányában. Lényeges, hogy az elkövető tudatában a követelés jogszerűsége jelenjen meg. Önmagában ugyanakkor az elkövető elképzelése még nem alapozza meg az igény “jogosnak vélt” minőségét. Amennyiben ugyanis a követelés az állampolgárok által is felismerhetően olyan, amely bíróság előtt nem érvényesíthető, az arra való hivatkozás, hogy a terhelt ezt jogosnak vélte, nem alapozza meg az önbíráskodás megállapíthatóságát. Amikor az elkövetők a sértettel szóban olyan megállapodást kötnek, hogy adott összegért a sértett régi haragosát bántalmazzák, akkor függetlenül attól, hogy úgy érzik, az elvégzett “munka” után jogszerűen illeti meg őket a korábban kialkudott és kilátásba helyezett munkabér. Ez a követelés nem minősülhet jogosnak véltnek.

A bírói gyakorlatból

A fenyegetés – mint az önbíráskodás bűntettének törvényi tényálláseleme – nem csak verbálisan, a sértett ellenkezése esetére a súlyos hátrány megnevezésével valósulhat meg. Önmagában a védtelen sértettel szemben fellépő, akaratával nyíltan szembehelyezkedő terheltek jelentős túlereje. Vagyis a sértett számára nyilvánvaló fenyegetettséget jelentő helyzet kialakítása is alkalmas volt annak kikényszerítésére, hogy a sértett terheltek akaratának megfelelően cselekedjen. [BH 2001.101.]

Társtettese és nem bűnsegédje az önbíráskodás bűntettének, aki nem vesz részt a sértett – tartozását elismerő nyilatkozatának kikényszerítése érdekében történő – bántalmazásában, ám e történések tudatában, társaival szándékegységben a – már bántalmazott – sértettel ilyen tartalmú jegyzőkönyvet írat alá, s ezzel válik a bűncselekmény befejezetté [BH 2004.445.].

A jogosnak vélt vagyoni igény tényállási eleme azt jelenti, az elkövető jóhiszemű, ugyanis tévedésben van az igény jogossága tekintetében, mégpedig vagy azért, mert a jogos vagyoni igény egyáltalán nem létezik, vagy pedig azért, mert nem úgy létezik, ahogyan azt az elkövető gondolja (pl. elévülés állt be), de a feltevésének van valamilyen tényeken nyugvó jogcíme vagy alapja [BH 2011.218.II.].

Az önbíráskodás bűntette nem valósul meg, ha az erőszak vagy a fenyegetés az igény érvényesítésének megengedett eszköze; ezért a bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor, ha a birtokos a birtok megvédéséhez szükséges mértékben, önhatalommal hárítja el a birtoka ellen irányuló támadást, illetőleg a már elvesztett birtok védelmében a birtokos önhatalommal jár el, feltéve, hogy más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség magát a birtokvédelmet meghiúsítaná [BH 2000.338.].

Önbíráskodás esetében a büntethetőséget kizáró okként szóba jöhető jogos önhatalom gyakorlásának nincs helye, ha a jogvita eldöntése – a birtok visszaszerzése – érdekében polgári per indult, s ennek során a bíróság az ideiglenes intézkedés iránti felperesi keresetet elutasította [BH 2018.270. II.].

Speciális büntethetőségi akadály

A törvény egy speciális büntethetőségi akadályt állapít meg, amikor kijelenti, hogy nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak vagy fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Ennek tipikus példája a birtokvédelem. A Polgári Törvénykönyv szerint a birtok ellen irányuló támadás jogos önhatalommal elhárítható.

Önbíráskodás miatt folyik Önnel, vagy hozzátartozójával szemben   büntetőeljárás?   Ügyvédre    van     szüksége?

KÉRJE KONZULTÁCIÓNKAT!

Hétvégén is!

Mit tudhat meg a konzultáció keretében?

Az első találkozáskor ügyfelünknek egy órás személyre szabott tájékoztatást nyújtunk a büntetőeljárás során őt megillető jogairól, kötelességeiről, a várható büntetés neméről és mértékéről, a szükséges lépésekről. A konzultációt követően lesz olyan helyzetben, hogy szabadon eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni szakképzett büntetőjogászaink segítségét.

(forrás: Magyar Büntetőjog I-IV. – új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2022. március 1., www.magyarorszag.hu)