-
Hamis tanúzás
Btk. 272. § (1) A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.
(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki
a) mint szakértő hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,
b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,
c) a 268. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.
(3) A (2) bekezdés c) pontja alapján nem büntethető a büntető ügy terheltje.
(4) Aki a hamis tanúzást büntető ügyben követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
(5) Aki a hamis tanúzást polgári ügyben követi el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a polgári ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
Hamis tanúzás vétsége
(6) Aki a hamis tanúzást gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
273. § Aki a hamis tanúzást szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hamis tanúzás egyéb esetei
274. § Hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az alapügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették, nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.
275. § (1) Nem büntethető hamis tanúzásért,
a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
b) aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy
c) akinek a kihallgatása törvény alapján kizárt.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.
Hamis tanúzásra felhívás
276. § (1) Aki mást hamis tanúzásra rábírni törekszik, büntető ügyben történő elkövetés esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel, polgári ügyben történő elkövetés esetén vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt szabálysértési vagy egyéb hatóság, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt folyamatban lévő ügyben követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A hamis tanúzás
A hamis tanúzás bűncselekmény jogi tárgya az igazságszolgáltatás. Ezen belül – a bíróságok és más hatóságok – zavartalan, befolyásolástól mentes működéséhez fűződő társadalmi érdek. Az (1) bekezdésben szabályozott bűncselekmény elkövetési magatartása valamely körülmény valótlan állítása, vagy lényeges körülmény elhallgatása.
Megvalósul a cselekmény a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság, a szabálysértési hatóság, a közigazgatási hatóság előtt tett valótlan vallomással. A bűncselekmény alanya speciális, kizárólag az adott eljárásban tanúként kihallgatott személy követheti el. Nem tanúvallomás az olyan nyilatkozat, amely előtt az érintett személyt nem figyelmeztetik arra, hogy tanúként hallgatják ki, nem oktatják ki jogaira és kötelességeire, valamint mentességi jogára, és nem hívják fel a figyelmét a hamis tanúzás következményeire. Például egy közlekedési baleset helyszínén az intézkedő rendőr a jelenlevőket kikérdezi arról, mit láttak. Valótlan a vallomás, ha a tanú valamely tényállítása, illetve tényállításainak összessége nem egyezik meg azzal, ami a valóságban történt, illetve a történtek egyes részleteit, mozzanatait, amelyekről a tanú tud, elhallgatja. A “való elhallgatása” nem a vallomástétel kifejezett megtagadása (ez esetben nincs vallomás), hanem tudatosan hiányos vallomás.
A vallomás akkor hamis, ha objektíve valótlan. Nem állapítható meg hamis tanúzás, ha a tanú szándéka ellenére igazat mond. Az objektíve hamis vallomás is csak akkor hamis tanúzás, ha az ügy “lényeges körülményeire” vonatkozik.
Az alkalmazandó (akár anyagi jogi, akár eljárási) jogszabályok határolják körül, milyen körülményeket kell egy-egy ügyben lényegesnek tekinteni. Így a büntetőeljárásban a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentősek.
A bírói gyakorlatból
Büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette nem valósul meg, ha a tanú az emberölés bűntette miatt folyamatban lévő nyomozás során nem az ügy lényeges körülménye tekintetében tesz valótlan vallomást [BH 2005.45.].
Lényegesek azok a körülmények, amelyeknek a bűnösség megállapítása, a bűncselekmény minősítése vagy a büntetés kiszabása szempontjából jelentőségük van [BJD 731.].
Lényeges körülményre vonatkozik a sértetthez intézett felhívás arra, hogy állítsa valótlanul azt, hogy a vádlott megtérítette a kárt [BJD 6071.].
A terhelt a saját ügyében nem tehet tanúvallomást. Ezért nem valósít meg hamis tanúzást az ittas járművezetés miatt indult eljárásban a terheltnek az a védekezése, mely szerint a gépjárművet nem ő, hanem más, józan személy vezette [BH 2006.104.].
A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének megállapíthatósága szempontjából a büntetőügy lényeges körülménye mindaz, amire a bizonyításnak ki kell terjednie; azaz a bűncselekmény törvényi tényállási elemein túl mindazon körülmény, amely a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok alkalmazása szempontjából az ügy eldöntésére befolyással lehet [BH 2014.328.].
(forrás: Magyar Büntetőjog I-IV. – új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2022. március 1.)