A GYERMEKEK ÉRDEKÉT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK
Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása
Btk. 211. § (1) Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül, az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz, illetve a kiskorút rejtve vagy titokban tartja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetése során az elvitelkor erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz, valamint a kiskorút rejtve vagy titokban tartja. Az elköveti a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását.
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény védett jogi tárgya mindenekelőtt a kiskorú értelmi, erkölcsi fejlődése, amit a hatóság az adott határozattal kijelölt személynél lát biztosítva. Ugyanakkor a bűncselekmény támadja a hatósági határozatok végrehajtásához és a bennük foglaltak tiszteletben tartásához fűződő társadalmi érdekeket is.
A bűncselekmény sértettje (passzív alanya)
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény passzív alanya az a kiskorú, akinek az elhelyezéséről a határozat rendelkezik. Kiskorúnak az minősül, aki a cselekmény elkövetésekor a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. E tekintetben tehát a törvény a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseit veszi alapul. Ugyanakkor ha elkövetői oldalról szemléljük a kérdést, akkor a házasságkötésnek a fiatalkor megállapíthatósága szempontjából nincs relevanciája.
A végrehajtható hatósági határozat
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy a kiskorú elhelyezéséről végrehajtható hatósági határozat rendelkezzék. E tekintetben egyenértékű a bíróság jogerős határozata, előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedése, valamint a gyámhivatal végrehajtható határozata.
A bíróság például a házasság felbontása körében, ahhoz kapcsolódva rendelkezik arról, hogy a gyermeket hol helyezzék el. A gyámhivatal a gyermekvédelmi gondoskodás keretében a gyermeket például átmeneti nevelésbe veheti. Akkor, ha testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődése az adott környezetben veszélyeztetve van. A kiskorú tartós nevelésbe vételéről is a gyámhivatal jogosult határozni abban az esetben, ha a gyermeknek nincs szülői felügyeletet gyakorló szülője vagy gyámja. Ezen határozatok jogerősen, de akár – azonnali intézkedést igénylő esetben – ideiglenes hatállyal is meghozhatók.
A bűncselekmény elkövetője, elkövetési magatartás
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény alanya tulajdonképpen bárki lehet. Kivéve azt a személyt, akinél a bíróság vagy a gyámhivatal a kiskorút elhelyezte. Ebben a tekintetben a kiskorú szülei is lehetnek elkövetők, például akkor, ha gyermeküket intézeti nevelésbe vették.
Azok a személyek, akik segítenek a kiskorú elbújtatásában, ezeknek a tényeknek az ismerete mellett társtettesekké válnak. Attól függetlenül, hogy a cselekménybe utólag kapcsolódtak be.
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekményt kizárólag szándékosan, mégpedig egyenes szándékkal lehet elkövetni. Az elkövetőnek az összes lényeges tényállási elemet át kell látnia. Kiemelendő, hogy a célzat a cselekmény elkövetése előtt kialakuljon benne.
Abban az esetben, ha valaki több kiskorú vonatkozásában követi el a bűncselekményt, függetlenül attól, hogy ugyanattól a szülőtárstól hozza-e el a gyermekeket, annyi rendbeli bűncselekményért felel, ahány gyermek elhelyezését megváltoztatta.
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény elkövetési magatartása részben a már végrehajtott határozatban foglaltak megváltoztatására, részben végrehajtásának megakadályozására irányul.
A kiskorú elvitele
Az első esetben a végrehajtható hatósági határozat alapján a kiskorút az ott megjelölt személynél már elhelyezték, és az elkövető innen viszi el őt. Az elvitel nem csak azt az esetet öleli fel, amikor az elkövető az adott személytől vagy az adott személy által a gyermek felügyeletével megbízott más személytől (például nagymama, nevelőnő) hozza el a gyermeket, hanem azt is, ha a kiskorút iskolából vagy óvodából viszi el, vagy beszéli rá a szökésre.
Ez a magatartás ugyanakkor kizárólag abban az esetben minősül bűncselekménynek, amennyiben az arra jogosult beleegyezése nélkül, és az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából történik. Tehát ha a szülő, akinél a gyermeket a bíróság elhelyezte, külföldi útja miatt beleegyezik az elhelyezés tartós megváltoztatásába. Ilyenkor nem valósul meg a bűncselekmény. Nem minősül ilyen beleegyezésnek, ha a jogosult szívességből, a családi kapcsolatok erősítése céljából engedi el gyermekét a hétvégére a másik szülőhöz, aki a gyermekkel ismeretlen helyre távozik. A beleegyezés csak akkor teljes értékű, hogyha kifejezetten a tartós megváltoztatásra irányul, és a cselekmény elkövetését megelőzően születik meg.
Így – a fenti példánál maradva – hiába egyezik bele a jogosult utólag a gyermek és a másik szülő távozásába, abbamarad a bűncselekmény. Továbbá lényeges, hogy más személy, így például a nagymama vagy a nevelőnő, akinél a gyermek a jogosult szülő beleegyezésével ideiglenesen tartózkodik, érvényesen nem tehet ilyen tartalmú nyilatkozatot. Erre csak és kizárólag a végrehajtható hatósági határozat alapján kijelölt személy jogosult.
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény tényállási eleme a tartós megváltoztatás célzata. Abban az esetben, ha a másik szülő csak egy hétvégére vagy egy délutánra viszi magával engedély nélkül a gyermekét, nem valósul meg bűncselekmény.
A kiskorú rejtve vagy titokban tartása
A másik elkövetési magatartás lényeges tartalmi eleme, hogy az elkövető ilyen módon szeretné megakadályozni, megnehezíteni vagy késleltetni a hatósági határozat végrehajtását. Ezért az elkövető a gyermeket rejtve vagy titokban tartja, hogy a határozatban kijelölt jogosult ne vihesse magával. A rejtve tartás a kiskorú olyan elhelyezését jelenti, amely csak az elkövető által ismert. Például vidéki rokonnál helyezi el és megtiltja számára, hogy elhagyja a házat.
A titokban tartás a kiskorú hollétére vonatkozó adatok eltitkolását vagy félrevezető adatok közlését jelenti. Így megvalósul, ha az adott közösségben ismert ugyan a gyermek ott tartózkodásának ténye. Ugyanakkor a hatóság ilyen irányú megkeresésére az elkövető azt a választ adja, hogy a gyermek hollétéről nincs tudomása.
A bűncselekmény minősített esete
A Btk. 2013. július 1-jétől minősített esetként szabályozza, ha az elkövető a kiskorú elhelyezésének az elkövetése folyamán az elvitelkor erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz. Az erőszak és a fenyegetés irányulhat a kiskorú vagy más személy ellen is. Az új Btk.-hoz fűzött indokolás alapján a jogalkotó ezzel kívánta feloldani a korábban az ilyen esetekkel kapcsolatban jelentkező jogalkalmazási problémákat. A minősített eset révén a személyi szabadság megsértésének a speciális esete jött létre. Ezért az utóbbi bűncselekménnyel nem állhat fenn halmazat. Az emberrablás pedig azért nem valósul ilyenkor meg, mivel itt nincs követelés. Az elkövető a kiskorú szabadon bocsátását nem teszi függővé követelés teljesítésétől.
A bírói gyakorlatból
Nem valósul meg azonban a bűncselekmény a bírói gyakorlat szerint, ha a kiskorú, akit az anyjánál helyeztek el, jogszerűen látogatja meg az apját, majd ottmarad és szülői figyelmeztetés ellenére sem hajlandó visszatérni az anyjához. Ilyenkor nincs “elvitel”, a bűncselekmény pedig mulasztással nem követhető el [BH 1989.264.].
A kiskorú gyermek intézeti elhelyezése nem érinti a szülői felügyeletet, ezért nem valósítja meg a kiskorú elhelyezése megváltoztatásának a vétségét az a szülő, aki a gyermekét – a nevelők tiltakozása ellenére – az intézetből elviszi és magánál tartja (,korábbi’ Btk. 194. § – [Btk. 211. §], [BH 1993.280.].
(forrás: Magyar Büntetőjog I-IV. – új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2022. március 1., www.magyarorszag.hu)
Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása
Btk. 210. § (1) Aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi.
A törvény szerint önálló tényállás alapján az a – szintén a kiskorú veszélyeztetését jelentő – magatartás is büntetendő, ha hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását az ennek biztosítása érdekében kiszabott bírságot követően is önhibájából akadályozza az elkövető.
A bírói gyakorlatból
A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségét követi el és az önhiba hiányára, illetve tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra eredményesen nem hivatkozhat az, aki – a gyámhatóság sorozatos bírságolása és többszöri elítélés ellenére – éveken át hétről hétre meghiúsítja a nála elhelyezett kiskorú gyermek különélő apjával a kapcsolattartást, mert a gyermeket az apjának egyetlen hétvégén sem engedi át, és ennek folytán a gyermek és az apa közötti személyes kapcsolattartás egyetlen egy esetben sem történik meg. [BH 2019.4.94]
(forrás: Magyar Büntetőjog I-IV. – új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2022. március 1. www.magyarorszag.hu)