A kártalanítás szabályai
Az Alaptörvény rögzíti, hogy “akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult”. Ennek megfelelően rendelkezik a büntetőeljárásjogi törvény a kártalanítás szabályairól. Ezek azt célozzák, hogy amennyiben utóbb, a lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen az érintett ellen alkalmazott egyes, a személyi szabadság korlátozásával járó kényszerintézkedések vagy büntetések, intézkedések alaptalannak minősülnek vagy felülvizsgáltatnak, akkor a megalapozatlan fogvatartásért az illető anyagi jóvátételt kaphasson.
Elsősorban kártalanítás jár a letartóztatás, a bűnügyi felügyelet és az ideiglenes kényszergyógykezelés miatt. Amennyiben a nyomozást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem minősült bűncselekménynek, nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése, nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, valamely büntethetőséget kizáró ok volt megállapítható, a bűncselekmény büntethetősége elévült, vagy a bűncselekményt korábban már jogerősen elbírálták.
Ugyancsak kártalanítás jár, ha a bíróság a terheltet felmentette vagy az eljárást büntethetőséget megszüntető ok miatt szüntette meg. Vagy a terhelt bűnösségét ugyan megállapította. De nem szabott ki szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kitiltást, sportrendezvények látogatásától való eltiltást vagy kiutasítást.
Ha a bíróság a terhelt bűnösségét határozatában megállapította, kártalanítás jár a letartóztatásért és a bűnügyi felügyeletért, ha annak tartama meghaladta a jogerősen kiszabott szabadságvesztés, elzárás vagy a közérdekű munka tartamát, a pénzbüntetés napi tételeinek a számát, illetve a javítóintézeti nevelés tartamát.
Nincs helye kártalanításnak
Ugyanakkor viszont nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt a hatóságok elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg. A tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el és ezt a jogerős ítélet megállapította. A hatóságok megtévesztésére törekedett és ezzel neki felróhatóan okot adott arra, hogy a gyanú rá terelődjön, illetve ennek következtében a letartóztatás, bűnügyi felügyelet, illetőleg kényszerintézkedés, kényszergyógykezelés elrendelését, illetve meghosszabbítását elrendeljék. Szintén nincs helye kártalanításnak, ha a letartóztatást azért rendelték el, mert a lakhelyelhagyási tilalom, bűnügyi felügyelet, távoltartás vagy óvadék szabályit megszegte, felmentés esetében pedig a kényszergyógykezelését rendelték el.
Másrészt kártalanítás jár az elítéltnek a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, elzárásért, javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért. Ha utóbb rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, számára jóvátételi munka végzését írták elő, megrovásban részesítették, illetve az eljárást vele szemben megszüntették vagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.
Ilyen esetben nincs ugyanakkor helye kártalanításnak. Ha a terhelt az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapult. Illetve, ha felmentése esetén kényszergyógykezelését rendelték el.
A kártalanítás egyéb szabályai
A kártalanítás módjára és mértékére a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
A terhelt a kártalanításra okot adó határozat kézbesítésétől számított 6 hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt annál a bíróságnál, amely a letartóztatását, bűnügyi felügyeletét vagy ideiglenes kényszergyógykezelését elrendelte.
Ha a terhelt meghal, örököse is kártalanítási igényt terjeszthet elő a 6 hónapos határidő alatt, vagy a már megindult kártalanítási eljárás folytatását kérheti.
A kártalanítási igény tekintetében a Ptk. szerint illetékes és hatáskörrel rendelkező polgári bíróság jár el.
A megítélt kártalanítási összeget az állam, mint alperes köteles megfizetni.
(forrás: www.magyarorszag.hu)